A Práter és környéke

A fele már eltűnt, de azért maradt még valami az utcából, a környékből. Talán sikerül nekem is megmentenem belőle valamit.

KÉRÉS

Ha van a birtokotokban olyan fénykép, ami ezekről a helyekről készült, küldjétek el erre a címre, s fel fogom tenni a blogra: prater.59@gmail.com

Friss topikok

  • HiSa: @estella: Nagyon köszönöm ezt a hozzászólást, egy csomó emlékemben megerősített... (2011.08.30. 09:02) "Képzelt beszélgetés"
  • erzsi56: papházak egy külön világ volt gyerekek számára mert ott már egy kicsit jobb moduak éltetek.szemben... (2009.11.07. 18:11) III.
  • erzsi56: én 1962 es1970 laktam a prater utca 66 ban papgodor elottunk volt sokat jatszotam ott egy jatszote... (2009.11.04. 22:43) IV.
  • Régész: Kedves HISA! Mivel a nevedet nem tudom, csak így szólítalak meg. Ha azt mondom, hogy nagyon tetszi... (2009.04.24. 20:37) 11.
  • sipi.moni: Nagyon érdekes, várom a folytatást. (2009.04.10. 09:56) IX.

2009.03.29. 11:29 HiSa

X.

X. Vannak...

 

Vannak gondolatok, amelyek sohasem állnak össze gondolattá: érzések, szavak, ízek, aromák, emlékek, érzések és érzékek csak kavarognak a légüres térben, jelen vannak és mégsincsenek jelen – kusza képek, ábrák, jelentés, alak nélkül, ahogy értelmetlen üvegtörmelék csak, ami a kaleidoszkóp tükrei közül kiszabadulva sohasem is adnak szemet gyönyörködtető képet. Mint kísértetek lelked legbensőjének kastélyában, lebegnek ide-oda, s sohasem tudni, minek hatására és mikor válnak hús-vér lényekké. De talán e a legizgalmasabb az egészben, ez a várakozás... Hogy talán egyszer majd testet öltenek.

 

Vannak mondatok, amelyek sohasem állnak össze mondatokká. Szavak vannak csak, amelyek próbálnak egymáshoz kapcsolódni, megfogják-elengedik egymás kezét, mint táncosok, akik a csak bennük hangzó zene ütemére próbálnak valami közös ritmusra körtáncot járni. S ahogy ez a zene sohasem szabadul ki belőlük, a szavak is csak őrült táncot járnak, s nem találnak rá sohasem egyetlen beszélt nyelv egyetlen szintaktikai szabályára sem, amely mondattá formálná őket. De mégis: a befejezettség végtelen nyugalma tölt el, mert tudod: kísérlet volt mindez a tökéletességre, az alkotásra, hogy kifejezd magad, hogy maradjon utánad egyetlen mondat, ami te vagy, ami csak rólad szól – az időtlenséged ígéretével.

 

Vannak emlékek, amiket talán sohasem éltél meg. Mint amikor látsz egy fényképet, és tudod, te vagy rajta, de nem tudod, nem emlékszel, voltál-e ott, ahol a fénykép készült. De vannak saját belső fényképeid is, amikről azt hiszed, szemed retinája véste rá agyad fotópapírjára, pedig sohasem is élted át azt a pillanatot, hisz nem is élhetted át – meséltek róla csupán, s a mese találta el annyira akkori rezdülésedet, hogy fényképként raktároztad el magadnak az emlékezés sublótjának fiókjaiba.

 

És akkor elmész oda, ahol felnőttél. Sétálsz a házak között, s a házak megszólalnak. Bejárod az utcákat, és a az utcák beszélnek hozzád. Leülsz a téren egy padra, és elfeledett illatok áradnak feléd. Így köt az emlékezés csomót a jelen zsebkendőjére, hogy tudd, mi a dolgod a jövőben.

 

Semmi – mondtad volna nem is oly sok évvel ezelőtt. Mert mindenki életében van egy korszak, amikor nincs ezzel dolog. Ezek az évek a máról, a jelenről, a mostról szólnak. Ilyenkor nem gyűjtögetsz, mint a hangya, inkább csak hegedülnél. S jönnek, gyülekeznek köréd a muzsikusok, először csak kóstolgatják hangszereiket, ahogy te is, aztán már megpróbáljátok a zene végtelen határait a végtelenen túlra tágítani, újraírjátok és újratanuljátok az összhangzattant, míg csendes harmóniává nem csitul bennetek a vágy.

Igen, ezek a tanulás évei. A kamaszkor.

Amikor életregényed fejezetei új számozást kapnak...

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://prater.blog.hu/api/trackback/id/tr161032628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

SipiAti 2009.04.09. 19:40:07

Köszönöm, sokat megtudtam amit sajnos idáig nem ismertem.